Nagyszokoly Polgármesteri Hivatal épületének komplex energetikai fejlesztése

Programajánló

 

 

Nagyszokoly község a Dél-dunántúli régióhoz tartozó település, Tolna megye észak-keleti részén a Balaton és a Kapos völgye között terül el. Elnevezése korábban  Zecul, Zokol, Sokal. Mai neve hivatalosan 1903 óta használatos. A település és környéke már az ókorban is lakott volt, amit számos kelta és római-kori lelet bizonyít.

   III.Béla király idején(1148-1196) a Johannita rend épít itt klastromot.III.Orbán pápa 1187 július 23-án kelt pápai bullája szerint a falu a Johannita lovagrend tulajdona.A község  északi határában lévő Béka-pusztán a Templomos lovagrend is megtelepedett, egészen a tatárjárásig. 1272-ben a Dáró nem-beli Moys a fehérvári Domonkos-rendi zárdában élő nővérének adta "William Sokol"-t. Erzsébet királyné 1285 évi oklevele így említi:"terra conditionariorum nostrorum Zecul vocata". Szokoly 1327-ben is királynői birtokként szerepelt. 1403-ban Luxemburgi Zsigmond a települést Ozorai Piponak adományozza. Ettől kezdve a falu részben ozorai várhoz tartozott, részben köznemesi birtok.

  A mohácsi csatavesztés után a helyiek a Johannitákkal karöltve felvették a harcot az átvonuló török sereggel. A templom és a klastrom körül zajlott számtalan áldozattal járó összecsapásban végül alulmaradtak.A faluból csupán a templom és a klastrom romjai, valamint néhány ház maradt a tabánnak nevezett településrészen.A hódoltság első évtizedeit biztonságban vészelte át a falu. A török annyira megvetette a lábát, hogy Szokoli Musztafa még fürdőt is rendezett be a megrongálódott templomban.

  Az 1600-as években indult el a hanyatlás.A 15 éves háború alatt a fosztogatások, portyázó szabadcsapatok, valamint a súlyos adóterhek miatt egyre nehezebbé vált az élet. A legnagyobb pusztítást a török kiűzetésekor szenvedte el a település míg végül teljesen elnéptelenedett, csak a puszta templomrom emlékeztetett a néhai Szokolra.

  1720-ban kezdődött a község újkori történelme, amikor Papp Kovács János lelkész kérelemmel fordult gróf Esterházy Józsefhez annak érdekében, hogy engedélyezze üldözött igali reformátusok letelepedését a szokoli pusztában.1720 január 24-én meg is kapja a gróf aláírásával ellátott telepítési szerződést. A falu betelepülésével egy időben létrejött egy erős református hitközség. Ma is meglévő templomuk 1790-re készült el.  A  katolikus templom  a Johannita klastrom épületmaradványainak felhasználásával 1748-ban épült, mára már országos műemlék.1737-ben telepedtek le az evangélikusok és kálvinisták magyarkesziből,  templomuk 1808-ban fejezték be. A községre jellemző a különböző vallások békés együttélése, erre utal a település későbbi címere is. Nagyszokoly a XVIII.század közepére már jelentős lélekszámmal bír.

  Az 1848-49-es szabadságharcban hat helyi kötődésű katona illetve nemzetőr vett részt, kik a református és az izraelita temetőben nyugszanak.

  A település végleges formáját a XIX.század második felében nyeri el. Érdekessége a házak folyamatos számozása. mely eltér a szokásos páros-páratlan házszámozástól.

  Az egyre erősödő gazdasággal párhuzamosan mozgalmas társadalmi élet zajlott. Mindhárom keresztény egyház működtetett iskolát. Számtalan egylet és polgári-kör alakult.

  1866-ban két vízi- és egy szélmalom őrölte az itt termett kitűnő minőségű bánkúti búzát. Szokoly elhíresült kadarka boráról és a világszerte párját ritkító tormájáról. 1873-ra a falu lélekszáma eléri a 2225 főt.

  A századfordulótól kezdve a lótenyésztésnek is hatalmas kultusza volt.1915-ben megalakítják az országosan is kiemelkedő jelentőségű Tolnatamási És Vidéke Angol Félvér Lótenyésző Egyesületet. Kifejlődött a Tamási Tájfajta Lóállomány prof.Ócsag Imre munkássága révén.

  Az 1940-es évek elején élte Nagyszokoly aranykorát. Ebben az időben annyi pénze volt a nagyszokolyi népnek, hogy könnyen vásárolt földeket és házakat más községekben.

  A II.világháború után indult el általánosan a hagyományos falusi életmód sorvadása, ellehetetlenülése. A "népi demokrácia" a téeszesítés révén, az úgynevezett rendszerváltás a privatizáció és a piaci lehetőségek beszűkítésével rombolta le az addig jól működő rendszert. Az utóbbi tíz évben Nagyszokolyon megszűnt az iskola, vasúti közlekedés, a háziorvosi praxis. A jobb élet reményében sokan elköltöztek. Ennek köszönhető a lélekszám drasztikus csökkenése. Ez jelenleg 896 fő.

  Őseink - megszenvedve a magyar történelem minden megpróbáltatását - fennmaradtak ezen a vidéken. Egyre több külföldi is felfedezi a falu értékeit és vesz itt házat, telket. Ha mi is megbecsüljük földünk értékeit és  képesek vagyunk a benne rejlő erőforrásokkal bölcsen bánni, Nagyszokoly új virágkorát élheti.